Műtét és rehabilitáció
A feszes (spasztikus) izomzat kezelésére számos bizonyítottan hatásos eljárás létezik. Ezek között szerepel sok izmot érintő, nagyobb kiterjedésű spaszticitás esetében a selective dorsal rhizotomy (SDR) eljárás. Minden tónuscsökkentő eljárásnak vannak veszélyei, és csak olyan gyermekek esetében ajánlható, akiknek van elegendő izomereje ahhoz, hogy a spaszticitás mérséklése után állapotukban funkcionális javulás legyen várható.
A jelentős gyengeség miatt azonban a gyermekeknek folyamatosan szükségük van izomerősítésre, aktív tornára, nyújtásokra, amit gyógytornakezeléssel lehet biztosítani. Szükség lehet ortopédiai műtétre is, ha nem kellően nyújtható izületi mozgásbeszűkülések (kontraktúrák) maradnak fenn. Járást / tartást segítő eszközökre, azok többszöri cseréjére is szükség van általában. A javulás az SDR műtét után mintegy két évet vesz igénybe, ebből a legkritikusabb időszak az első 6-12 hónap.
Különböző sebészeti technikákat hasznosítottak, hogy az SDR-t végre tudják hajtani. Idegsebészek jellemzően az után végzik el az SDR műtétek, hogy eltávolítanak egy lemezt az 5-7 csigolyánál. Ezt a technikát alkalmazták úgy 140 agyi károsodást szenvedett (CP-s) beteg esetében, viszont aggódtak a nagy mennyiségű gerinccsont eltávolítás okozta, esetleges problémák miatt. Ezen kívül, a kiterjedt csonteltávolítás miatt nem javasolták az SDR műtétet azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akiknek az törzsi izmai gyengék.
1991-ben kifejlesztettek egy kevésbé „támadó” sebészeti technikát, amely a csontlemez eltávolítását csak az 1-2 csigolyánál teszi szükségessé. Tovább finomították az eljárást és jelenleg a csontlemezt az egyetlen ágyéki csigolyából távolítják el. Az SDR úgy kezdődik, hogy elvégeznek egy 2,5 – 5 cm-es vágást a hát közepének alsó részén, éppen csak a derék felett. A tövisnyúlvány és a csontlemez eltávolításra kerül, hogy hozzáférjenek a gerincvelőhöz és a gerinc idegekhez. Ultrahanggal és röntgennel határozzák meg a gerincvelő csúcsát ahol a szenzoros és motorikus idegek természetes elágazása található. Egy gumilappal választják szét a szenzoros és motorikus idegeket egymástól. A szenzoros idegek, amiket majd elvágnak kerülnek a gumilemez fölé, és a motorikus idegeket hagyják a gumilemez alatt, távol a műtét helyétől.
Miután a szenzoros idegek hozzáférhetővé váltak, az ideggyököket 3-5 idegszálat tartalmazó csoportokra osztjuk. Minden csoportot EMG-vel (elektromiográfiával) ellenőriznek, mely felveszi az izmok elektronikai képét, jellemzőjét. Az idegcsoportokat spaszticitás (feszesség) alapján rangsoroljuk 1-től (enyhe) 4-ig (erős). Az erősen rendellenes idegcsoportokat elvágják. Ezt a technikát ismételik az L2 és S2 között található gerincidegek esetében. Az L1 gerinc ideggyökök elvágása EMG tesztelés nélkül történik. (http://en.wikipedia.org/wiki/Spinal_cord) A rendellenes idegszálak elvágása csökkenti az izomból érkező üzeneteket, melynek hatására a gerincvelőben lévő idegcellák működése kiegyensúlyozottabbá válik, ezáltal csökkentve a feszességet.
Rehabilitáció
A St. Louis-i Gyermekkórház kötelező rehabilitációt ír elő az intézményükben operált gyermekeknek az operáció utáni 3. naptól kezdve. Ez 3 hetes, mindennap egy órás gyógytornát jelent a kórházi szakemberek segítségével, amit egy órás otthoni tornával kell kiegészíteni, pontosan meghatározott, szigorú útmutatásokat követve. Az SDR műtétet körül-belül két héttel követi az ortopédiai operáció. Azt, hogy mit, hogyan kell majd Botond lábán műteni az első, SDR utáni izomtónus által okozott változások határozzák meg, így egyenlőre nehezen meghatározható. Az ortopédiai műtét tartalmazhat Acillotómiát (achilles-ín bemetszését), térd alatti ín bemetszését valamint izmok bemetszését. A műtét egy éjszakás kórházi tartózkodást igényel, ha kell, begipszelik Botond lábát és már másnap folytatódik a gyógytorna az SDR utáni ütemben. További két hetes gyógytorna után leveszik a gipszet, elkészül az ortopéd segédeszköz (csizma) és ha a sebek szépen gyógyulnak, hazautazhatunk.
A kórház kiad egy Botondra szabott előírást a követendő gyógytornáról (csípő, láb, comb, vádli izomcsoportjaira fókuszálva) , amely alapján folytatni kell a rehabilitációt. A műtétet követő két év fontos időszak. Az első hat hónapban heti 5, a második 6 hónapban heti 4, az ezt követő évben heti 3-4 torna javasolt ahhoz, hogy a gyermekek megtarthassák az erejüket és mozgásképességüket. Emellett futópadon való sétával (heti ötször), rendszeres úszással, lovaglással, mindennapos otthoni nyújtással, egyensúly-fejlesztéssel és speciális tornával ajánlott kiegészíteni Botond terápiáit.
